Lélekmorzsák

Lebegsz. A boldogságban. Az örömben. A lelked szélesre tárod és belefeledkezel a megszűnni nem akaró érzésbe. Belekapaszkodsz. Már nem vergődsz, már nincs benned félelem, csak átadod magad az érzésnek. Már tudod milyen érzés félelem nélkül élni. ÉLNI. Csupa nagybetűvel. Amikor nincs benned kétely, jó helyen vagy, megtaláltad benne magadat. Magadra találtál. Már nem vagy az az elveszett kis madár,… Tovább »

Lépj egyet hátra. Nézz magadra. Ember vagy. Gyönyörű. Annyira gyönyörű. És tudod bármi lehetsz. Bárki lehetsz. Ne utáld magad azért, mert valaki összetört, vagy mert a szüleid elváltak, vagy mert a legjobb barátod megbántott, az apukád megütött, az a srác csúnyának, értéktelennek és kövérnek nevezett. Ne azonosítsd magadat azokkal a dolgokkal, amiket nem tudsz kontrollálni…. Tovább »

Este van, 9 óra, csörög a telefon, a nagyobbik gyermekem számát írja ki, jön haza edzésről. Azonban nem ő szól bele, hanem egy ismeretlen női hang: “a lányát baleset érte”. Sokkot kapsz, első kérdés: életben van? Igen, adategyeztetés, merre van, hová menjek. Autó nincs, a 12 éves itthon, ne te ne öltözz, nincs idő erre,… Tovább »

Apa halálával kezdődött minden. Mert a rák lecsapott. Rá is. Amikor az ember azt hallja, hogy az egyik ismerőse rákos lett, vagy annak a rokona, anyukája, barátja…stb. mindig kívülállónak érzi magát. Azt hiszi ez vele, az ő családtagjaival nem történhet meg. A rossz mindig csak másokkal történik. Mindig csak hall róla az ember, de ő és… Tovább »

Olvastam nemrég egy régi zen történetet, melyben egy oroszlánt juhok neveltek fel. Az oroszlán azt hitte, hogy ő is egy bárány. Egyszer azonban egy öreg oroszlán elkapta a grabancát és elvitte egy tóhoz, ahol megmutatta neki saját tükörképét. Sokunk olyan, mint ez az oroszlán: a kép, amit magunkról őrzünk nem saját, közvetlen tapasztalatainkból, hanem mások véleményeiből… Tovább »

Ki vagy te? Magadra ismersz még? Eltűnödsz hogy jutottál idáig? Belekerültél, elkezdtétek, s a mindennapok elsodortak. Alárendelt lettél. Már minden a másikról szól, s szépen lassan elveszel. Benne, a személyében, a kapcsolatban. Már nem ismersz magadra, csak sodródsz védtelenül és visszafordíthatatlanul. Kellene egy kéz, ami kirángat, ami felráz, hogy térj magadhoz, ez nem TE vagy már,… Tovább »

Furcsa érzés a hála. Hiszek abban, hogy minden okkal történik az életünkben. MINDEN. Jó és rossz egyaránt. Minden egyes ember, akár rövid időre, akár hosszútávra, akár örökre kerül az életünkben, de célja van. Hogy tanítson, hogy tanítsuk egymást. Hogy általa olyan dolgokat tapasztalhassunk meg, amiről nem gondoltuk volna, hogy bennünk létezik. Aki tükröt tart felénk… Tovább »