Ne gyárts kifogásokat, kezdd el!

Persze neki könnyű: ő okosabb, szebb, neki a szülei segítettek, nincs gyereke, van gyereke, neki bezzeg van pénze, van egy gazdag férje…stb. Tetszés szerint be lehet helyettesíteni, mivel jönnek az emberek, ha valaki sikeres és létrehozott valamit a semmiből. Sorra jönnek a kifogások, hogy a másiknak miért könnyebb és neki bezzeg miért is olyan nyomorultul szerencsétlen az élete. Te melyik vagy? Magadra ismersz? Számtalan jobbnál-jobb ötleted volt már, amit sikeresen elrejtettél a polc legaljára mondván, hogy úgysem fog sikerülni. Vagy hagytad pusztán lebeszélni magad róla? Vagy nem tartod magad elég “tökösnek”, belevalónak, hogy végig is csináld? Hiszel egyáltalán az ötletedben, de ami a legfontosabb MAGADBAN HISZEL?

Annyi, de annyi sikersztori, motivációs idézet lát napvilágot, nem beszélve a Facebook-on való megosztásokról, hogy sokan már csak legyintenek, hogy mennyi hülyeség, mekkora blődség ez a rengeteg maszlag. És igen valóban, egy idő után az embernek csömöre lesz tőle, ha ilyet lát. De miért? Nem azért mert unalmasnak találja, hanem ilyenkor szembesül a maga gyengeségeivel. Azzal, hogy mások képesek arra amire Ő nem. Hogy felálljon, összekapja magát és elkezdje, hogy CSINÁLJA. Hogy ne a kifogásokat keresse, hanem a megoldáson dolgozzon. Hogy higgyen annyira magában, hogy ne legyen benne kétely, hogy akármennyire is lehetetlennek tűnik, de ne legyen az. Azt gondolom minden amiben hiszünk, véghezvihető. Ha akkora ERŐ, HIT van benned, hogy úgy érzed képes vagy rá, meg tudod csinálni, akkor meg is fogod tudni csinálni. Ha azt gondolod, hogy nem vagy elég jó, nem vagy elég bátor, akkor nem is leszel az. Mindegy mit állítasz magadról, beteljesül. Mert a kis fejecskédbe már befészkelte magát: tudod és megcsinálod, vagy már az elején feladod és bele sem vágsz.

Nem akarok motivátor lenni, nem akarok ösztökélni, de egy valamit megtanultam édesapám halála után: minden egyes ötlet, minden egyes be nem teljesült álom, amit halogattál, vagy meg sem próbáltad, a halálos ágyadon visszaköszön és borzasztóan fogod bánni, hogy annyira gyáva voltál, hogy hagytad magad lebeszélni akár mások, akár magad által. Hogy nagyobb volt a félelmed, mint a tettvágyad. Mert gondolj bele: mit veszíthetsz? Nem jön össze? Kudarcot vallasz? És akkor mi van? Nem jobb valamit megpróbálni és megadni a lehetőséget, hogy sikerül, mint meg sem próbálni? Nem jobb érzés, hogy igen bátor voltam és mindent megtettem annak érdekében, hogy sikerüljön, mintsem irigykedni azokra, akik megcsinálták?

Melyik táborba akarsz tartozni? A tettrekészek/bátrak és magukban maximálisan hinni akarók táborába vagy a kifogáskeresőkébe?

Döntsd el, köztes út nincs.

Ha döntöttél és belevágsz, ne habozz. Ne hétfőn, ne majd kedden vagy újévkor, vagy majd….nincs majd!

Kezdd el a tervezést és indulj el! Ne várd meg a holnapot!

Kezdj neki MOST!