Nem kellesz eléggé

Először csak a hajad változtatod meg. Szőkéről barnára, mert ő azt szereti. Aztán elkezded a húsmentes étkezést, mert ő vegetáriánus. Majd jön a ruhatár csere, az ő kedvenc filmje a te kedvenc filmed lesz és az ő hobbija a tiéd is. Majd eljársz futni.. vele, bár te utálod… mármint a futást. Őt imádod mindennél jobban. Megtennél érte bármit. De megéri? Így szépen lassan egy olyan emberré változol, aki már nem TE vagy. Már nem ismersz magadra. Folyamatosan csak a kedvében akarsz járni, hogy ő mit szeret, gondolod így jobban szeret és elfogad. Pedig valójában azt a lányt szereti, akinek mutatod magad.

Egyre terhesebb és fárasztóbb a folyamatos megfelelés, a mindig kedvében járás, hogy nem tudsz önmagad lenni. Hogy belenézel a tükörbe és fogalmad sincs kit látsz benne?

Vajon meddig vagyunk képesek elmenni egy új kapcsolatban a másik szeretetéért? Meddig vagyunk hajlandóak beáldozni magunkat azért, hogy a másik jobban elfogadjon? Mi az a pont amikor megálljt parancsolsz magadnak?

Valójában félsz beismerni, hogy nem vagy elég jó … mármint neki. Mert neki mások az igényei. Más társat képzel el magának, s ideig-óráig elhiteted magaddal, hogy meg tudod csinálni, meggyőzöd magad, hogy nem nagy áldozat. Érte… de igazából be kell látni, hogy nem igaz, hogy nem vagy elég jó, nem veled van a probléma. Igazából nincs is probléma. Egész egyszerűen csak másra vágyik, de nem jobbra. A más, az nem jobb vagy rosszabb. Minden párkapcsolatban a legnagyobb hibát akkor követjük el, amikor azt hisszük, hogy ha változtatunk, megváltozunk olyanná, amilyennek a másik szeretne látni, vagy amilyen az ő ideálja, akkor jobbak, többek leszünk – az Ő szemében. Pedig közben elveszítjük önmagunkat. És azt gondolom egy kapcsolat sem éri meg, hogy hazugságban, látszatban éljünk, no meg persze mennyi ideig lehet látszat életet élni?

Ha nem lehetsz önmagad, ha nem tudsz teljesen önfeledten a másikkal lenni, ha szorongsz és megfelelni akarsz folyamatosan, akkor valószínű, hogy nem ő a te embered. Ilyenkor bár nehéz és fájdalmas, mert ragaszkodunk a másikhoz, de el kell engedni és olyat társat kell keresni – bízva abban, hogy meg is találjuk – aki mellett önmagad lehetsz. Aki mellett szárnyalhatsz, aki feltölt ha vele vagy. Akinek pont úgy vagy jó ahogy vagy. Látszat és álarc nélkül.

… mert igazából csak így lehet igazán szeretni és szeretve lenni.